Időutazás Annával

Különleges utazásra viszlek magammal kedves olvasó.

Tizenévesként nem voltam egy nagy lázadó. Nem jártam bulizni, nem cigiztem és nem szöktem ki éjszaka a haverokhoz. A tinédzserkorom nagy részét a szobámban töltöttem zenét hallgatva. Három dologban éltem ki magam: a szobám (és ruháim) dekorálása, képalkotás – főleg PS, de több videót is vágtam abban az időben, és a hajam számtalan mennyiségű változtatása. Azért is döntöttem emellett a téma mellett, mert bár jó pár dolgot megbántam ebből a korszakból, ezek olyanok, amiket szívesen mesélek és osztok meg – így együtt nevetünk vagy szörnyülködünk a tizenéves Annán.

A kétezres évek közepén járunk, amikor az msn messenger fénykorát éli és az iwiw-re és a myvip-re is felregisztrál mindenki, bár a kettő között alig van különbség. Ebben a korszakban még nem ismeretes a selfie szó, digitális fényképezővel csinálunk képet magunkról, azt is úgy, hogy a tükörben visszacsillanjon a vaku. Adott egy középiskolás lány, enyhén túlsúlyos, nem igazán az átlag trendet követi és nem bánja (sőt, élvezi), ha az emberek megrökönyödnek rajta.

Vegyük először a szobáját. 15 éves, mikor a fent említett helyiségbe költözik. A szoba dekorálásában és átalakításában szereti megmutatni egyéniségét.

0003

A plafont rossz vagy nem használt cd-kkel rakta tele. A fény nagyon szépen tükröződik rajta és nagyon jó hangulata van tőle a szobának! A szoba egy másik pontján kulcsokat akasztgatott zsinórokra, azokat pedig a keresztgerendába tűzte. Így ha végighúzza a kezét köztük, olyan volt, mint a szélcsengő. :) Van még a falon floppy, billentyűzetből kirakott szöveg, plakátok, családi képek, random ez-az.

Ekkortájt kezdett sminkelni, próbálgatni, mi illik hozzá. Ahogy telnek a hónapok, úgy durvulnak a dolgok. 2007-et írunk. Jön az erős smink, kezdődik a hajfestés. Egy osztálytárs vállalta, hogy megcsinálja a melírcsíkokat. Volt egy próbálkozás, hogy kékre fesse, de mivel nem voltak elég világosak a szőke tincsek, nem sikerült jól:

dscf1629
2008 következik. Mikor a szőke haj már nem volt elég, vörössel (és/vagy padlizsánnal) lett vegyítve. Igen, az ott egy kutya-biléta a nyakában. És igen, a haját magának vágja (egyébként azóta is). Az ekkor 17 éves Anna egyetlen “eszköze” a figyelemfelkeltésre a smink- és hajvariációk próbálgatása. Hogy felháborodást vagy elismerést keres? A kettő közt nagyon ingatag a határ…

p1070035

Még mindig 2008-ban járunk, ezzel elérkezve lázadásának kicsúcsosodásához. Súlyos eset. A szó minden értelmében. A haja – hátul levágva, oldalt meghagyva, a rövid rész pedig hajlakkal feltúrva:

0004
Nem csoda, hogy pár embernél ezzel kiveri a biztosítékot – amit rendkívül élvez. A festés ide-oda variálása folytatódik, egy idő után már nem látszik melyik rész mikor lett festve, művészi katyvasz az egész.

2008 végén van a szalagavató. Az eddigi képekből kiderül, hogy Anna valamiben biztos tehetséges: jó szögből fényképezni. Ezt az alábbi képek igazolják.

untitled-1100_8049

Hogy milyen tükre volt otthon, azt nem tudom. Hogy emellett mekkora önbizalma volt, az dicsérendő. A szalagavatós képek látványa és egy hatalmas szívfájdalom után azonban nincs más hátra, mint változtatni a dolgokon. A tánc mellett (amit nemrég kezdett) otthon is edzeni kezd, mert úgy érzi, ez így nem mehet tovább.

A szerelmi bánat egyik jó ellenszere, ha lefoglalja magát, pl. alkotással.

soktv
matrixos
0094-copy
anotherworld
100_6239
2009. Lassan jön az érettségi, de annyi minden érdekesebb a tanulásnál! Például a tánc, amiben úgy tűnik, van tehetsége. Ez ad erőt neki a folytatáshoz.

p1070956
Az érettségiig végül sikeresen ledolgozott 13 kilót. Lassan kilábal a tinédzserkori depresszív korszakból és kezdetét veszi a felnőtté válás. Ekkortájt újra felveszi a kapcsolatot Petivel, akivel 16 éves kora óta ismerik egymást (a sztori egy külön bejegyzést érdemelne). Ugyanezen a nyáron már az eljegyzés is megtörténik.

A 2010-es év csodás pillanatokat tartogat és a Petivel való kapcsolata szép fokozatosan feledteti az összes rossz emléket…

35944_1532827609012_1708998_n

És hogy ennek az egésznek mi a tanulsága? Egyrészt, hogy van remény. Az emberek változnak, érnek. Biztos vagyok benne, hogy ezek nélkül az állomások nélkül nem az az ember lennék, aki most vagyok. A csalódások, bánatok és örömök, jó és rossz döntések mind formáltak. Másrészt köszönöm minden embernek, aki ezeket a fázisokat végignézte és elviselte. Köszönöm a kitartást, a támogatást. Köszönöm, hogy önbizalmat adtatok, amikor a legnagyobb szükségem volt rá. Harmadrészt, nem érezném teljesnek ezt az írást, ha kihagynám belőle Istent. Legnagyobb részben Ő volt az, aki megvédett és velem volt ebben az érzelemhullámos, nehéz időszakban. Megvédett olyan döntésektől, amik törést okoztak volna és segített megérteni milyen, ha ő vezet. Jó az Úr, menedék a szorongattatás idején, és ő ismeri a benne bízókat.

Köszönöm, hogy velem tartottál!

Advertisements
This entry was posted in Storytime and tagged , , . Bookmark the permalink.

Hagyj nekem üzenetet:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s