Multi-Tasking Mom | 3. rész: Két gyerekkel az élet…

…nehéz? …könnyű? …rossz? …jó?

Leginkább más. Tervezni kell. Előre látni. Próbálgatni, mi a legjobb. Nyugodtnak maradni – ez a legnehezebb. Vicces, hogy amikor Dávid kicsi volt mennyivel kevesebbnek láttam az időmet. Most, kettőjükkel, ugyanannyi időm van, mégis többnek tűnik :) Úgy látszik, megedződtem.

Hozzá kell tennem, egyik gyerek sem nehéz eset. Persze szinte mindenben mások, ami Dávidnál működött, az Lauránál szinte soha nem. Amiről azt gondoltam simán fog menni, az sokkal nehezebb, más dolgok meg könnyebbek. Az élet összeszervezése nem olyan bonyolult, mint ahogy elsőre tűnhet. Kicsit lesajnálóan szokták kérdezni: Hogy bírod? Köszönöm, jól.

Múlt hétvégén voltunk nyaralni Noszvajon. (Ezért is döntöttem úgy, hogy csúsztatom a bejegyzést egy héttel.) Az utazást ajándékba kaptuk szülinapomra, 2 éjszakára. A helyszín gyönyörű, van nagy kert, wellness, drótkötélpálya, gyerekprogramok, baba-mama szoba, stb. Furcsa volt viszont azzal szembesülni, hogy gyerekekkel hogyan tudunk mi (felnőttek) pihenni. Tudunk egyáltalán? Egy óvodásnak program kell. Csinálni valamit. És nem elég megmutatni, hogy na tessék, ott a játszótér, indulás. Menni kell, megmutatni, bátorítani. Egy Laura méretű baba pedig még nem tud magával mit kezdeni. Nézelődik, próbál tárgyakat rágcsálni, de még ügyetlen, így hamar elszakad a cérna. Na velük próbálj kikapcsolódni :) Az idő nagyon szép volt, délután rögtön csobbantunk is a medencé(k)ben. Utána vacsora és alvás. Másnap már több dologra jutott idő, megnéztük a kertet, játszótereztünk Dáviddal, trambulinoztunk. Sajnos a drótkötélpálya zárva volt :( Az tetszett nagyon, hogy lehetett kérni gyerekvigyázást. Így mikor Dávid délutáni alvása volt, Laurát evés után odaadtuk az animátor lánynak (ez a hivatalos megnevezés), hogy mi elmenjünk addig medencézni. Aznap délután több, mint másfél óránk volt kettesben! Úsztunk, szaunáztunk, meleg vízben bugyogtunk. Aztán délután/este még Dáviddal is volt egy kör medencézés, vacsora, játszószoba és alvás. Másnap már jöttünk el, de útközben még egy fagyi belefért…

Szaunázás közben viszont sokat beszélgettünk erről Petivel. Hogy mi nehéz apukaként vagy anyukaként a gyerekekkel. Hogy értsétek: nekem napi kb. 13 órában a gyerek(ek) ellátása, kiszolgálása, stb. a feladatom, így elég sok rutinom van benne. Viszont ha nem egyedül vagyok velük, akkor jó, ha nem mindenre nekem kell reagálnom vagy megoldást találnom. Peti napi 3-4 órát tölt a gyerekekkel, ami főleg játékból, szeretet-kifejezésből (és evésből) áll. Ő egy ilyen elutazós szituban inkább attól kerül nyomás alá, hogy most akkor neki mit kell csinálnia. Ettől meg én kapok idegbajt, mert érzem, hogy ideges… Na lényeg a lényeg én azt mondtam neki, hogy 1-1 dologban ha tud segíteni, az nekem elég. Pl. összeszedi a reggelit Dávidnak. Vagy hoz nekem kávét! (Az még jobb.) Apróságok. Hogy ne kelljen minden dologért nekem ugranom. Meg ne nekem kelljen minden mondatra válaszolnom. Ettől ő megkönnyebbült, én megnyugodtam és próbáltuk utána ehhez tartani magunkat.

De hogy mennek a hétköznapok, amikor nagyrészt én vagyok az ügyeletes? Hát eleinte eléggé kétségbeestem. Hogy figyeljek mind a kettőre? Ha Dáviddal játszok, akkor Laurát hanyagolom el és fordítva? Vagy tudok mindkettőre egyszerre figyelni? Ha épp Laurát etetem és Dávid kitalálja, hogy éhes-szomjas, akkor meg kell várnia? Vagy addig a picit tegyem le és a nagynak segítsek? Szóval bele kellett rázódni. Kellett kb. 3-4 hónap, míg erre a szintre jutottunk. Mostanság a hétköznapok nagyon jól beálltak. Sőt, azt hiszem elég simán mennek. Reggel pont nem egyszerre kelnek, Laura 5 óra körül felkel egy evésre, aztán visszaalszik. Dávidot 7-kor keltem az ovi miatt. Kávézgatok. Beágyazok, rendet rakok, mosogatok vagy ha más nincs, olvasgatok. Aztán legkésőbb 7.45-kor kivakarom Dávidot az ágyból (volt már rá példa, hogy addig a szemét se bírta kinyitni), öltözés, reggeli. Néha még 5-10 perc játék is belefér. Közben Laura is felébred, ő is reggelizik, aztán irány az ovi. Napközben Laurával közepesen könnyű. Mármint nagyon mosolygós, szöszmötölős baba szokott lenni, ha nincs baja. De ez az alvás dolog… Napközben kb. 3×30 perc az átlag. Nem csoda, hogy estére kivan. Durva, hogy mennyire hamar beállt a napirendje. Gondolom Dávid miatt, mert neki már ugye megvolt. Estére már tudja, hogy mindjárt jön a fürdés, meg a hosszú alvás és gond nélkül elalszik. Bezzeg napközben… Délután 15.30-kor megyünk Dávidért az oviba, hazaérünk, Dávid uzsonnázik (másodszorra), játszunk, a konyhában bogarászunk (a palacsintasütést nagyon szereti), vagy mesét néz(ünk). Ilyen tájban szoktam úgy mosogatni, hogy Dávid a házban szaladgál ide-oda (vagy mesét néz), Laura meg Dávidot nézi. Olyan jó program neki, hogy még sírni is sokszor elfelejt, ha Dávid valami naaagyon érdekeset csinál. Például autózik. Vagy tüzet olt. Ahogy elnézem, lehet, hogy Laura első szava a NÍNÓ lesz… ;) Aztán vacsi, fürdés, alvás. A vacsi előtt általában Laurát megetetem, hogy békesség legyen. Amíg mi eszünk Dáviddal ő a székében nézelődik. Kiengedem a fürdővizet. Dávid beleül, addig én Lauráról lekapom a ruhákat és őt is gyorsan lefürdetem a nagy kádban. (Ez kb. 3-4 perc.) Utána megtörlöm, felöltöztetem és 2 eset lehetséges. Vagy már olyan fáradt, hogy amíg Dávid fürdik gyorsan megetetem és lerakom aludni, vagy megvárjuk Dávidot (addig ő nézelődik), elkísérjük aludni, takaró-éneklés-puszi-lámpaoltás, és utána altatom el. Ha az első eset van, akkor utána Dávidra 100%-os figyelem jut (mint amikor ő volt egyedül), és ez szerintem néha kell neki. Ha a második, akkor lehet bohóckodni. Például Laurát is berakom Dávid ágyába egy kicsit fetrengeni.

Persze most még könnyű. Laura kicsi és nem mozog. Ha felöltöztetem (indulásra), beteszem a babaülésbe, ott marad. Nem hisztizik, maximum panaszkodik. Később biztos megint máshogy kell alkalmazkodnom. De legalább mindig lesz miről írnom :) Addig is kitartást mindenkinek! Szép az élet!

Advertisements
This entry was posted in Everyday life, Little Ones and tagged , , , , . Bookmark the permalink.

Hagyj nekem üzenetet:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s