Esküvő és ami utána jön

Gondolom ti is észrevettétek, hogy megindult az esküvő szezon. A facebook is tele van vele, na meg az instagram. Mi eddig egyen voltunk, még lesz kettő a nyáron. Odafelé menet Petivel nosztalgiáztunk az esküvőnk napjáról, hogy nekünk hogy telt, mit csináltunk meg hogy készültünk. Ilyenkor az ember hajlamos irigykedni, hogy de jó is a párnak, ami történik velük. Hogy milyen szép az “ifjonti lelkesedés”, meg milyen romantikus, ahogy egymásra néznek. De nem erről szeretnék írni. Sőt, szerintem túl nagy a felhajtás körülötte. Olyan, mint az újszülött fotózás. Az emberek nem sajnálnak 10-20 ezer forintokat kiadni rá, pedig a gyerek fejlődése, ahogy egyre okosabb, ügyesebb lesz sokkal izgalmasabb, mint egy mozdulatlan, alvó apróság. Az esküvő mindennek csak a kezdete. Nagyon szép, jó esetben romantikus élmény marad. De sosem kezdeném elölről. Mert ami utána jön sokkal fontosabb és kalandosabb. És most nem a konfliktusokra és azok megoldásaira gondolok, vagy az együtt átélt élményekre, bár ezek is a részei.

// Kedves barátok, akiknek közeli ismerősei fognak most házasodni! Kérlek, legyetek megértőek! A párok az esküvő után hajlamosak kicsit elzárkózni mások elől, élni az új világukban, felfedezni milyen az új életük. Ezért elő fog fordulni, hogy a barátok egy ideig nem lesznek olyan fontosak, bármennyire is azt ígérték, hogy nem úgy lesz. Ez természetes, ne haragudjatok rájuk emiatt! Mikor mi összejöttünk Petivel alig maradtak barátaink… nekem pl. nem volt lánybúcsúm sem, részben emiatt. Szóval kedves barátok, várjátok ki az időt, amíg kicsit az újdonság ereje alábbhagy. Lesz ez még sokkal jobb, nem kell a pár orra alá dörgölni, hogy elhanyagolnak titeket. Higgyétek el, nekik is nehéz az egyensúly. //

Miután elkezdtük közös életünket Petivel, a kapcsolatunknak több szálon kellett fejlődnie. Egyrészt, egyénileg. Mindkettőnk a maga személyiségében szélsőséges volt. Egy barátunk nemrég röhögve mesélte, hogy eleinte velem nem volt semmilyen kapcsolata, mert mindig Peti beszélt (ő viszont sokat), míg én csak csöndben ültem velük együtt. Persze az alapvető jegyeink nem változnak (még mindig Peti beszél többet), de már megszólalok, kezdeményezek én is. Ehhez jön még az évek alatt fel-felbukkanó rossz szokások, rossz beidegződések legyőzése. Rájöttök, hogy igenis meg kell változni dolgokban ahhoz, hogy a jó kapcsolat megmaradjon. Nem csak önfeláldozásról beszélek, hanem a személyiség olyan fejlődéséről, ami ahhoz kell, hogy “felnőttebb” ember legyél. Mondok példát is. Életem nagy küzdelme befejezni dolgokat. Elkezdeni nagyon lelkesen tudom, meg az első 30%-ig csinálom is gőzerővel. De ha egyszer hagyom magamnak, hogy (hosszabb) szünetet tartsak, akkor egyre nő az esély, hogy sosem lesz befejezve. Kis lépésekben kezdtem változtatni rajta. Rövid ideig tartó dolgokkal, aminek hamar a végére tudtam járni. Minél többször sikerül, annál könnyebb a következőnél is kitartani a célig. Aztán ott vannak a háztartással kapcsolatos skill-ek is. Mielőtt összeházasodtunk nem tudtam főzni, rendesen mosogatni, ruhát még életemben nem mosattam ki géppel, stb. Nyilván sokan vagytok, akik ezekre már hamarabb is képesek vagytok/voltatok, de nekem ezeket is így kellett megtanulnom. Ott van még a pár testi kapcsolata is. Remélem nem meglepő, ha azt mondom ez sem megy az elejétől kezdve jól. Idővel meg kell tanulni, hogy kinek mi jó, mi nem. Aztán az évek alatt egyre jobb lesz és majd nevetve emlékeztek vissza milyen volt eleinte. Természetesen a gyerek érkezése is megbolygatja azt a valamennyire már felépített közös életet, amin annyit dolgoztok, de szándékosan nem erre akartam hangsúlyt helyezni.

Emellett házasként meg kell tanulni az életben együtt haladni. Hogy az egyikünk teljesen a másik mellé álljon, amikor döntéshelyzet van. Ne mondjon a másikról bántó dolgokat másoknak. Mert a házasság olyan kapcsolat, amiben már nem ketten vagyunk, hanem egyként kell gondolkozni. Olyan egységként, amiben két különböző ember van, de közös úton haladnak. Aztán ha útelágazáshoz érkeznek, akkor együtt kell dönteni, hogy melyik irányt válasszák. Ez igaz a lakhatásra, a munkára, a gyerekvállalásra és a gyülekezeti életre is. Eddig a nagyobb döntéseinknél csak akkor tettük meg a következő lépést, ha mindketten rábólintottunk. Volt, hogy ez sokáig tartott, de megvártuk.

És az egészben a legszebb (és néha legnehezebb) dolog, hogy mindezt együtt élitek meg. Ti lesztek az elsők, akik a párotokon észreveszitek, ha valamiben fejlődött. És persze (remélem) ti lesztek a legbüszkébbek is rá! Aztán ott van az is, hogy nektek kell a legőszintébbnek lenni a másikkal. Nincsenek titkok. Aprók sem. Akkor marad tiszta az egység, ha tisztaként, szentként tekintünk rá. Akik már egy ideje olvassátok a blogot, tudjátok, hogy keresztények vagyunk és hiszünk Jézusban. Úgy hisszük, hogy ahhoz, hogy a házasságunk működjön és helyrehozzuk, ha valami nem jó, az Ő segítségét kérhetjük és meg is kapjuk. Úgyhogy igyekszünk így is tenni :)

Kívánok mindenkinek szép nyarat és finom esküvői menüket!

Advertisements
This entry was posted in Everyday life, Wonders and tagged , , , . Bookmark the permalink.

Hagyj nekem üzenetet:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s