Rossz anyák

SPOILER ALERT!

Elég sok filmet megnéztünk már Petivel az évek során. Sajnos úgy tűnik, hogy a 2010 után készült “eredeti” (nem regény alapján készült) filmeknek egyszerűen nincs happy endje. Vagy olyan van, ami nekünk nem tetszik. Ez már a sokadik eset, pedig mindig reménykedünk, hogy máshogy lesz.

A héten néztük meg a Rossz anyák (Bad moms) című 2016-os vígjátékot. Nagy vonalakban annyi, hogy a főszereplő kétgyerekes dolgozó anya ráun az eddigi túlhajszolt életére és elkezd lázadni. Arra hivatkozva, hogy 20 évesen szült és “nem bulizott eleget”, hajnalokig tartó ivászatba kezd. Kiderül, hogy a férje csalja, ezért őt kidobja. Nem megy be dolgozni, nem főz otthon, nem csinálja meg a gyerekei leckéjét, stb. Egy ideig jól érzi ebben magát, felszabadul, aztán a “dráma kiteljesedése” az a pillanat, amikor a lánya a fejéhez vágja, hogy rossz anya, mert önző módon él.

Ha nem nézted meg, de van kedved, akkor talán nem kéne tovább olvasnod, hiszen a történet elég sok kulcspontját elárulom. Ha már láttad, akkor pedig kíváncsi vagyok egyet értesz-e velem.

Na most, egyrészt a szereplők: A főszereplő nem tud nemet mondani (pl. a főnökének), mindent bevállal, mindenhova autóval viszi a két gyerekét, miközben a férje otthonról telefonon ad tanácsot 1-2 kuncsaftnak (ez a munkája), aztán filmet néz és sörözik estig. Két barátnője lesz a film során. Egyikük 4 gyerek anyukája, a férje totálisan leuralja, mondván a gyerekek a nő dolga, neki kell mindent megoldani. Másikuk elvált, azóta fűvel-fával kavar, egy tinédzser fia van, akihez totálisan nincs kedve, csak ad neki egy kis pénzt néha és le van tudva. Nyilván a film készítése szempontjából fontos volt, hogy viszonylag ellentétes szereplők legyenek, de azért álljunk meg egy pillanatra. Senkit nem akarok lenézni. És biztos vagyok benne, hogy rengeteg ilyen család van. De ezek olyan folyamatok eredményei, amik évek alatt alakulnak ki! A főszereplő férje már hónapok óta csalta a másik nővel. Ebből mit tudhatunk meg? Hogy nulla kommunikáció, nulla szerelem van köztük. Ez már az eltávolodás következménye. A 4-gyerekes anyukáéknál pedig úgy van mintázva, mintha náluk a házasság csak azért lenne, hogy a gyerekeket ellássák, de amúgy a férj tekintélyből várja el a tiszteletet magának, meg azt, hogy az asszony kiszolgálja. Az elvált nőci pedig totál zakkant, szeretethiányos.

Szerencsénkre azért ahogy a film halad előre, látszik némi jellemfejlődés az emberünkben. Például a képesség, hogy nemet mondjon a főnök idétlen kéréseire. Meg hogy kiálljon a lányáért az SZMK vezetőjének nyomása alatt. (Aki szintén egy szomorú életű nő, csak fenntartja a tökéletesség látszatát.) Sőt, a gyerekei megtanulnak leckét írni, mert az anyjuk már (hál’Istennek) nem hajlandó megcsinálni helyettük.

Na és akkor itt lép a képbe az, ami számomra nagyon szomorú volt. Egy “szexi özvegy”-nek nevezett pasi kezdi csapni a szelet a főszereplőnknek. Néhány napra rá betoppan a férje is, aki vissza akar jönni, mert hiányzik neki az élete. Beleegyezik, hogy elmennek párterápiára, ahol a néni a következőkkel indít: Minden házasság megmenthető. Na, gondoltam, végre egy kis rendrakás ebben a katyvaszban. Gondoltam, biztos ezután elindulnak a jó úton, aztán kiderül a másik pasi, az lesz a dráma, de aztán azon is túl lesznek. De nem. Jól összevesztek a néni szeme előtt, aki erre mit mond?: “Emlékeznek mit mondtam az elején? Na ez magukra nem igaz. Váljanak el.” Mi? Most miért? Mert első alkalommal összevesztek? Mert maguktól nem tudták megoldani a konfliktust? Hát milyen terapeuta az ilyen?

És hogy mit vártam volna? Azt, hogy a férjével rendbe rakják az életüket. Hogy megtanuljanak megküzdeni a kapcsolatukért. Hogy a férje összeszedje magát és beszálljon a feladatok elvégzésébe. Hogy végre őszintén beszélgessenek és megtalálják azt a valakit, akibe szerelmesek voltak valaha. Tudom, a fejemhez vágnátok, hogy naiv vagyok, hiszen a valóságban ez nem így megy, meg hogy van az a pont, ahol… De ezért elszomorító.

És hogy mi lesz a 4-gyerekes szülőkkel? Az anyuka veszi át az uralmat a férje felett, gyakorlatilag bébiszitter-szolgát csinál belőle. Hát ezt sem díjaztam. Szánalmas…

A film legvégén 2 dolog viszont ellensúlyozta picit ezeket. Egyrészt az elvált anyuka végre megmondta a gyerekének, hogy szereti és elmegy a meccsére, sőt, ebédet is főzött neki. Erre a srác a nyakába borult, mert végre nem csak a kiszolgálást kapta, hanem az anyukája személyét. Az SZMK elnöke pedig végre őszintén beszélt a főszereplőnek az életéről, hogy milyen rosszul érzi magát, kibékülnek és összebarátkoznak.

Összességében nehéz megmondanom tetszett-e a film. A gyerekekkel kapcsolatos poénok viccesek, de sajnos nem adnak hozzá eleget. A “happy end” szerintem bizonyos szempontokból nem is boldog. Ott vannak a gyerekek, akiknek hiányzik az apjuk. Ott van a (volt) férj, aki elég nyomorult állapotban van, mert ilyen életvitellel nem lesz neki jobb. És a 4-gyerekes anyuka, aki most élvezi, hogy ő a főnök, de hosszútávon szerintem ez mérgező és a pasi nem fogja sokáig húzni mellette.

Ha ti is láttátok, kíváncsi vagyok a véleményetekre! Tetszett? Mit csináltatok volna másképp? Vagy szerintetek így volt a “legjobb”?

További szép hetet!

Advertisements
This entry was posted in Storytime and tagged , , , , , . Bookmark the permalink.

Hagyj nekem üzenetet:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s