10 dolog, amit nem tudtál rólam

Az előző, komoly hangvételű bejegyzés után lazábbra veszem kicsit a témát. Eszembe jutott pár dolog a múltamból, amit sokan biztosan nem tudtok, és szerintem érdekesnek fogtok tartani. Nem mondhatnám, hogy olyan rengeteg mindennel foglalkoztam, de azért nem unatkoztam :) Kíváncsi vagyok kedves Olvasó, hogy te hány olyat tudsz mondani, amit már tudtál!

  1. Általános 2. osztálytól 8 évig tanultam zongorázni. Elsőtől csak azért nem, mert 1 év kötelező zenei előképző (azt hiszem így hívták) volt. A tanárom azt hitte én leszek a következő nagy zongorista, mert volt tehetségem, de én nem tartom magam eléggé művésznek hozzá. Egyszer elvitt versenyre is, de még helyezést sem értem el, ami nagyon elkeserített. Ne aggódjatok, túl éltem :) Viszont zongorista nem lett belőlem.

    anna-1998-001.jpg
  2. Nagyon szeretek sportolni. Általánosban kézilabdára jártam, kerületi versenyre is mentünk a csapattal. Gimiben röpiztem, de csak rövid ideig, közben viszont hip-hopozni kezdtem, amiben úgy tűnik szintén tehetségem van (volt??), mert versenyszerűen is csináltuk. Országos verseny-fordulót nyertünk duó kategóriában!

    verseny
  3. Utálok orvoshoz menni. Akkor is, ha csak egy papírért kell bemennem, vagy csak vérnyomás mérésre. Egyszerűen ki nem állhatom, és ha lehet, kerülöm. Vérvételnél pedig már befelé menet kinézek magamnak egy alkalmas helyet arra, hogy ledőljek összeszedni a vérnyomáson, mikor kész vagyunk. Peti nem akart hinni a szemének, hogy a rendelő padlóján fekszek. De ha nem, akkor elájulok, kész, paff. Szóval inkább a padló.
  4. Kiskoromban rengeteget utaztam a családdal. Csak egy pár hely, ami most eszembe jut: Izráel, Görögország, Horvátország, Spanyolország, Ukrajna, Anglia, Olaszország. Persze kicsi voltam és szinte semmire nem emlékszem, csak 1-1 számomra nagyon érdekes képkocka maradt meg. Például a görög tengerparton a hatalmas hullámok. Vagy mikor kagylókat gyűjtöttünk. Aztán gimi alatt voltam Lengyelországban (Krakkóban) és Párizsban.

    100_3572.JPG
  5. Egész addig, amíg nem lett sajátom, ki nem állhattam a gyerekeket. Nem viccelek, nem szerettem őket. Gondolom már feltűnt, hogy nem vagyok az az óvónő típus. Persze a mieinket szeretem, ne aggódjatok :) De soha életemben nem dolgoznék olyan munkahelyen, ahol kiskorúakkal kell foglalkozni. Egyszer kipróbáltam egy pár órát egy családi napköziben (épp munkát kerestem), a dolog úgy nézett ki, hogy 9-kor bementem, leültem és 11-ig ott voltam, szó nélkül. Kékhalál. Aztán kijöttem, hazamentem és mondtam Petinek, hogy nem akarok ott dolgozni.
  6. Általánosban, 7. osztályos koromban elütött egy autó. Én biciklivel mentem épp haza, át a zebránál, amikor az autós kanyarodott és valamiért nem vett észre. Puff. Nem a szélvédőre estem, hanem az útra, viszont elég nagyot. Mindkét lábam durván bekékült, alig tudtam ráállni, de más bajom nem lett, másnap pedig mentem suliba, ahol a többiek alig akarták elhinni, hogy ennyivel megúsztam. Ez életem egyetlen maradandó sérülése – azóta a lábamon, ott, ahol a rendszámmal találkoztam, van egy kis pukli.
  7. Szemüveges vagyok. Számítógépezéshez és olvasáshoz szoktam (már amikor) használni. Annyira kis dioptriát igényel a szemem, hogy rövid időre meg sem érzem, hogy kell, csak akkor, ha nagyon sokat gép előtt ülök és/vagy olvasok. A munkahelyemen minden nap használtam, mert gyakorlatilag reggeltől délutánig a laptopot bámultam. Mostanában reggelente olvasáshoz szoktam használni. De biztos, ami biztos, van 3 is :)

    wp_20160212_12_00_17_selfie.jpg
  8. Ha emberek előtt kell beszélnem, borzasztó ideges leszek. Remegek, a pulzusom felszökik, és ezért a fejemben összeállt, egyébként komoly és mélyreható üzenet vagy elviccelt hülyeség lesz, vagy értelmetlen, semmitmondó szöveg. Ez egyébként rettentő zavaró, főleg, ha tényleg valami fontos témáról van szó. Azt hiszem az évek alatt egy picivel jobb lettem, de még bőven van mit gyakorolni… Ebben segít például a blogírás. Meg tudom fogalmazni, amit szeretnék mondani, és azt át tudom adni abban a formában, amiben megálmodtam.
  9. Nem bírom a zajt. Azt a fajtát, mikor egyszerre 2-3 irányból jönnek a különböző impulzusok. Példa: Dávid beszél hozzám, Laura sír és szól a zene. Kész. Végem. Olyankor ösztönösen üvölteni akarok, hogy mindenki hallgasson és legyen végre CSÖND!
  10. Évekig nem mertem mások előtt énekelni. Pedig szolfézsra jártam, ahol kötelező volt és csináltam is. De ha arról volt szó, hogy egy társaságban énekelni kell, na azt nem. Már kb 4 éves házasok voltunk, mikor először mertem Peti előtt megmutatni a hangom. Előtte akárhogy kérlelt, nem voltam hajlandó, pedig nagyon kíváncsi volt rá. Azt tudtam, hogy nem hamis, de azt gondoltam magamban, hogy csúnya a hangszín, amin éneklek. Peti viszont megnyugtatott, hogy semmi gond nincs vele :) Azóta már bátrabb vagyok, bár időnként kicsit noszogatni kell, hogy ki merjem engedni a hangom.

És tessék! 10 dolog, amit talán még soha nem hallottál rólam. Remélem jól szórakoztál, vagy van, amivel megleptelek. További szép októbert, és ne feledd: jön a hosszú hétvége!

Advertisements
This entry was posted in Everyday life, Storytime, Things and tagged , , . Bookmark the permalink.

Hagyj nekem üzenetet:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s